Mézga Aladár kalandjai

#1

m01.gif (13085 bytes)

Mézga Aladár pontosan tizenkét évvel ezelőtt született. Ebből az adatból gyakorlottabb fejszámolók kapásból, fölényes biztonsággal megmondják, hogy Aladár tizenkét éves. Mekkorát tévednek! Aladár barátunk életkora kettő és negyvenöt év között ingadozik.
Kétévesnek mutatkozik például vendégfogadások, rokoni látogatások alkalmával. Megesik, hogy ilyenkor hüvelykujját szopogatva, hosszú percekig lükén bámul a semmibe. Az uzsonnaasztalnál gyakran papírgalacsinokat potyogtat a kakaójába, míg kiárad, és elönti a csipketerítőt. Múlt vasárnap tust öntött Lujza néni teájába, mert az sötéten szereti.
Mikor azonban gondosan bezárkózva egy új találmányán, például a mesterséges, tranzisztoros halkopoltyún dolgozik, arcán egy legalább negyvenéves tudományos kutató elmélyült figyelme tükrözik.
Már ebből is kitűnik, hogy Mézga Aladár figyelemre méltó ifjú. Az iskolában tanító nénije már az első napokban felfigyelt rá. Feltűnő volt például, hogy barátunk egyes órákon egyszerűen elhagyta a tantermet; kiment a folyosóra legyet fogni.
Különösnek találta a tanerő eleinte azt is,- hogy tanítványa a hozzá intézett kérdéseket nemhogy válaszra, de figyelemre se méltatja. A többi elsős például már játszi könnyedséggel adott héthez hatot, mikor Aladár az őrjöngésig dühítette fel tanítóját azzal, hogy a "kettő meg kettő az mennyi?" kérdésre csak mogorva, megvető hallgatással felelt. A felbőszült pedagógus a korszerű nevelési elvekről megfeledkezve; ekkor fel akarta képelni a lomha agyú tudatlant. Aladár azonban végre odavetette neki: kettő meg kettő az négyzetgyök 9 a negyediken, mínusz két helyértékben az a számjegy, melynek önmagával való szorzata kilencvennyolc per kettő. A tanító néni pofonra lendülő karja erre félúton tétován megállt, majd visszahanyatlott. Nem tudta ugyan kapásból megítélni a válasz helyességét, de ösztönösen megérezte, hogy a végeredmény valóban négy lehet.
- Na látod, tudsz te, ha akarsz - mondta zavarában, de némileg megenyhülten.
A viszony azonban feszült maradt közöttük. A tanító néni nem merte többé Aladárt feleltetni. Két évig némán bosszankodott, hogy ez a különös nebuló tüntetően nem figyel magyarázataira, csak firkálgat valamit a padra görnyedve. Mikor egyszer már nem bírta tovább, ráripakodott:
- Mézga, azonnal hozd ki, amit firkáltál!
Aladár méla undorral tette le a katedrára uzsonnacsomagjának átzsírosodott papírját, melyen egy binominális tétel segítségével megoldott egyenlet díszlett. A tanerő feladta.
Hosszan mesélhetnénk még hasonló történeteket barátunk kora ifjúságának idejéből. Ezek a régi események azonban eltörpülnek az újabb, jelentősebb fejlemények mellett.
Az igazi zűr akkor kezdődött, amikor nemrégiben Mézga apukát behívták az Ökörcsíny utcai általános iskolába egy kis megbeszélésre, mert Mézga Aladár 7. oszt. tan. osztályfőnöke, akit tanítványai röviden Taxinak becéztek, sürgősen társalogni óhajtott tanítványa édesapukájával.
Felmerülhet közbevetőleg a jogos kérdés : mért neveznek a srácok egy szigorban megőszült, de tulajdonképpen "jófej" tanerőt Taxinak?

m02.gif (12371 bytes)

A felelet meglepően egyszerű. Az osztályfőnök urat Takács Szilárdnak hívják. Kezdetben hol Taki, hol Sziszi néven emlegették a srácok. Jó ideig bizonyos belvillongásokat is okozott ez a névkettősség az osztályban. Voltak konok Taki- és makacs Sziszi-pártiak. Egyszer azonban a Lecsó (Patkolics Dezső 7. oszt: tan.), aki különös felindultság esetén dadogni szokott, heveny izgalmában összehebegte a két nevet:
- Vigyázz! Jön a Tak . . . tak . . . Szi! . . . E pillanattól az osztályban teljes lett a nézetazonosság. Takács Szilárdból az egész iskolára kiterjedő érvénnyel Taxi lett. Az már, ugye, természetes, hogy óráit ezentúl csak taxióraként emlegették?
Amikor Mézga apuka kézhez kapta az ellenőrző könyvben Taxi szívélyes meghívását, sűrű pislogásba kezdett, ami nála mindig a várható felbőszülés előjele.
- Mi baj van már veled megint, te iskola réme! Aladár minden mentegetőzés és szépítés nélkül közölte a rideg tényállást:
- Felrobbantottam egy medicinlabdát a tornaszertárban.
- Felrobbantottad? Hogyan?
m03.gif (10189 bytes) Aladár erre a lebecsülést rejtő kérdésre mogorva képet vágott.
- Nekem igazán nem nagy feladat egy medicinlabdát felrobbantani!
- De miért tetted ezt, kérdem én, miért?
- Mert nem találtunk jobb tengeri aknát. Mézga apuka most már világosan látta a dolgot.
- Szóval megint valami marhaságot játszottatok tanulóköri foglalkozás címén! Tengeri csatát szárazon.! De ezt nem úszod meg szárazon! Megfizeted a medicinlabda árát a zsebpénzedből!
- Ha tizenegy hónapra visszamenőleg ideadod, amennyit ígértél, még marad is belőle.
Ezzel Aladár, teljes biztonsággal érezvén, hogy a párviadalban döntő fölénybe került, győzelmesen el is vonult szobájába.A fenti jelenetnek három hallgatója volt. A háromból hárman egymástól merőben eltérő érzelmekkel figyelték ezt a párbeszédet. Paula asszony (Mézga Gézáné szül. Rezevits Paula) közben egy érmelegítőt kötött télire. Úgy tűnt, hogy a kötés meglehetősen lekötötte a figyelmét.
Szemét ugyan a megkötött pamutszemekről időnként fiára vagy férjére vetette, de nem kötött beléjük. Hallgatását leginkább az indokolta, hogy lelke mélyén férjének adott igazat. Paula asszony viszont évek óta óvakodott attól, hogy férjének bármikor bármiben is igazat adjon.
A másik néma tanú Aladár nővére volt. Kriszta ülve feküdt, illetve fekve ült a heverőn, és közben mélán tupírozta Maffia nevű kandúrját apja fésűjével.