A kecske és a farkas

A farkas egyszer meglátott egy kecskét a hegy tetején legelni. - Micsoda finom vacsora lenne belőle! - gondolta magában, és éhesen megnyalta a száját. Közelebb ment hát, és vágyakozva nézett a kecskére. Ő csak a sima vidéken volt biztos járású, nem tudott volna felmászni a sziklára és ráugrani a kecskére. Valahogy meg kellett győznie a kecskét, hogy jöjjön le hozzá. - Üdvözöllek kecske barátom! - kiáltotta hízelegve. - Légy óvatos ott fenn, nagyon veszélyes olyan magasra felmenni. Nem venném a lelkemre, ha valami bajod esne. De miért nem jössz le ide, ahol a fű zöld és ropogós? De a kecske nem hagyta, hogy rászedjék. Lenézett a farkasra, és megrázta a fejét. - Nem tudsz becsapni! - kiáltotta. - Téged nem az érdekel, hogy én milyen füvet eszem, te csak meg akarsz engem enni. Bizony, a gonoszok hiába tettetik magukat jóindulatúaknak, nem találnak hitelre.

m_kf.zip 67kb