|
| Összehasonlítva az olyan nagyobb termetű pontylazacokkal, mint a kétfogú paku, a kisebb tetrák apró méretei jól szemléltetik a pontylazacok (Characidae) családján belüli változatosságot. Viselkedésük hasonlóan rendkívül szélsőséges, gondoljunk csak a nyugodt neonhalra és a vérengző piranjára! A család Dél Amerikában és Afrikában őshonos, kb. 1200 faja közül számos, dekoratív halat tartanak akváriumban. A pontyféléktől eltérően, állkapcsukban fogak ülnek. Sok faj hátúszója mögött megtalálható a zsírúszó, habár az nemcsak a pontylazacokra jellemző (egyes harcsaféléken, pl. a Coydoras-okon is előfordul). Számos kisebb termetű pontylazac jól szaporodik lágy vízben, de ikráik gyakran fényérzékenyek. | ||
Feketés színű hátúszója elülső szegélyén sárga csac
húzódik végig; a zsírúszó sárga és a szegélye fekete; a hosszú alapú farok
alatti úszó elülső része élénksárga, a hátulsó szegélye pedig fekete. A test
színe zöldessárga, a hasoldal ezüstös. Az érett hímek színei élénkebbek. |
|
|
|
E békés természetű pontylazac hátoldala zöldesibolyás
árnyalatú halvány barnászöld. Lentebb sárgásezüst ámyalatú kékesfekete színű,
ami sötét sáv benyomását kelti a hal oldalán. A széles alapú farok alatti úszó
sárga. A "sáv" fölött a hímeken egy sor vörösesbarna pikkely lehet, a
nőstények barnásabb színűek. |
Testének alapszíne az aranybarnától a halvány ezüstös
színűig változik a nőstényeken; a hímek sötét rézvörösek. A hal áttetsző,
sárgás úszóinak csúcsa fehér. A nőstények teltebbek, főként ívás idején. |
|
|
A fekete fantomlazac áttetsző teste szürkésezüst színű,
válla környékén feltűnő sötét folttal. A szem szivárványhártyáját arany
gyűrű övezi. Szokatlan, hogy e faj nőstényeinek a zsírúszója élénkebb vörös,
mint a hímeké. |
Olívazöld hátoldalú és ezüstös hasú pontylazac. Oldalán
világos kékeszöld színjátszó vonal fut végig a szem felől a faroknyélig. Ez alatt
sötét terület húzódik, ami a hasoldal felé fokozatosan halványodik. Az úszók
majdnem színtelenek és zsírúszó is van. A nőstények teste általában teltebb. |
|
|
Oldalról lapított, kerekded testét három, függőleges
sötét sáv keresztezi; egy a szemen keresztül, egy a kopoltyúfedő mögött és egy a
hátúszó alapjánál fut. Az ivarok általában abban különböznek, hogy a hímek
hátúszója csúcsosabb, farok alatti úszójuk eleje pedig szélesebb; a nőstények
teste teltebb. |
Hátoldalának színe világos szürkésbarna, oldala és
hasoldala ezüstös. Testén három vonal fut végig; a felső vörös, a középső
aranyló és az alsó széles, fekete. A kopoltyúfedők ezüstszínűek. A nőstények
alakja teltebb. |
|
|
A család többi fajával összehasonlítva, a kecses pontylazac
teste mélyebb. A kifejlett példányok feje és hátoldala sötét szürkészöld,
bíborfényű rezes árnyalattal. A test alsó része ezüstös. Mint minden ezüstfényű
hal esetében, testszíne a megvilágítástól függ. A pikkelyek széle sötét, a szem
felül vörös, alul kékeszöld. A faroknyél felső részét aranyló sáv díszíti. az
alatt pedig egy sötét folt van, ami előrefelé a hátúszó magasságában végződik. |
A karcsú testű hal oldalán, a kopoltyúfedő mögött egy
keskeny, vízszintes kék sáv indul, ami hátrafelé sötétebbé válik és a
farokúszó közepén végződik. A hímek színe íváskor felerősödik. |
|
|
A karcsú testű halon ugyanolyan feltűnő acélkék csík
húzódik végig, mint a vörös neonhalon. Ennél a fajnál azonban a test elülső alsó
része ezüstös. A hátoldal felső részén jól láthatók a pikkelyek, és az úszók
általában színtelenek. A nőstények teste valamivel teltebb, mint a hímeké. |
A parázsszemű pontylazac mély körvonalú testén a
jellegzetes tetra mintázat látható. Az ezüstösszürke színű hal izzó vörös
szeme, a zsírúszó mögötti aranyszínű és a farokúszó tövén levő sötét folt
alapján azonosítható. |
|
|
A faj színezete eléggé hasonlít a vörösfoltú
pontylazacéra. A rózsalazac teste azonban nem annyira mély, és hiányzik az
oldaláról a vörös folt. A hátúszón vörös rajzolat és fekete csúcsok vannak; a
hímek hátúszója sarló alakú, magas és a kifejlett példányokon a zsírúszóig
elér. A hasúszó és a farok alatti úszó vörös árnyalatú, csúcsuk fehér. A
farokúszó mindkét lebenyén van vörös szín és a szegélyük szürke. |
A sárga pontylazac arányos formája a nemre jellemző. A
felnőttek aranysárga testén, közvetlenül a kopoltyúfedő mögött, két függőleges
rajzolat látható. Az első ék alakú és arany színben játszik; a másik hosszabb,
vékonyabb és kevésbé feltűnő. A háti részen még lehetnek további aranyló
területek. a bőrben lerakódott fényvisszaverő kémiai anyagoktól függően. Az
úszók sárgák, az alapjuk néha vöröses ámyalatú. A hímek hátúszójának
hátulsó szegélye kissé homorú. |
|
|
Vérvörös alapszíne a test alsó részén halványabbá fakul.
A nőstények válltájékát sötét, vessző alakú folt díszíti. A nőstények
többnyire halványabb színűek és testesebbek a hímeknél. A farok-, a has-, zsír-
és a farok alatti úszó vörös, az utóbbi szegélye fekete. A hátú~zó nagy része
fekete. |
Testalakja olyan, mint a legtöbb pontylazacé, alsó és felső
testvonala azonos ívű. A faj fő jellegzetessége, hogy teljesen színtelen és
áttetsző a teste. Belső szervei ezüstös tokban láthatók. |
|
|
Annak ellenére, hogy a fekete és a vörös fantomlazac teljesen
elkülönült területről származik, színváltozatként írták le. A vörös
fantomlazac testszíne áttetsző vörös, hátúszóján fekete mintázat van (a
nőstényének a csúcsa fehér). A jellegzetes hátúszó a hímeken általában jól
fejlett, de nem olyan nagy, mint a fekete fantomlazacé. A váll környékén sötét folt
van. |
A halat egy acélkék cs~7c díszíti, amely az orrától a szeme
fölött áthaladva a zsírúszóig terjed. A test alsó része ragyogó vörös, a
hasoldal elülső részén apró, ezüstös területekkel. A nőstények teste mélyebb. |
|
|
Teste magas és mély. Alapszíne ezüstös rózsaszín,
feltűnő jellegzetessége az oldalán, a hátúszó alatt elhelyezkedő rózsaszínes
vörös folt. A hímek hátúszója nagy, sarló alakú; a nőstényeké kisebb és
kerekebb. Mindkét ivar farok alatti úszója hosszú alapon nyugszik; a hímeké kissé
homorú szélű. |
A karcsú testű hal feje feltűnően vörös: farokúszója
mintázott. A vörösorrú pontylazacon a vörös szín a fejre korlátozódik, míg a
hasonló kinézetű Perirella georgiae testén egy csúcsban folytatódik. A farokúszó
mintás (ezen a fiatal példányon csak halványan), három, vízszintes fekete sáv van
rajta, a lebenyek csúcsa pedig színtelen. A farokúszó tövétől egy vékony, fekete
vonal fut előre a hátúszó alapjáig. |
|
|
A hal áttetsző, barackszínű testének alsó és felső felét
ragyogó, vörös-arany vonal választja ketté, amely az orron kezdődik és a
farokúszó tövénél ér véget. |
Részlet Dick Millis: Akváriumi halak című könyvéből.