|
| Itt most valami más kerül a képbe. Megfigyelhettük, hogy mindeddig az elektromosság elmélete egészében kvalitatív volt. A kvantitatív jelleg most került be, elsősorban Coulomb-mal, aki hivatalos pozíciót töltött be egy intézményben, melyet Franciaország Nemzeti Fizikai Laboratóriumának lehetne nevezni. Ez az intézmény volt felelős az optikai műszerezésért, az iránytűk készítéséért, és más hasonló feladatokat is ellátott. Megbízták - ahogyan időről időre, mondjuk 200-300 évenként megbíztak egyeseket - az iránytű tökéletesítésével, bár az iránytűn Gilbert kora óta komolyabb változtatás nem történt. Az 1780-as évekről van szó ez esetben. Mindenki "fejlődő" lelkiállapotban volt, és Coulomb felfedezte, hogy senki sem tudja pontosan, miként is működik az iránytű, s hogy milyenek az ott ható erők. f Soha senki nem gondolt arra, hogy megmérje őket. Érdekes, hogy Coulomb eddigi tevékenysége egészen más területre esett, teljesen mechanikai jellegű volt. |
| Mivel a haditengerészeti raktárak felügyelője volt, a kábelek,
vasrudak és hasonló anyagok szilárdságát kellett mérnie. Az egyik mód, ahogyan
mérnie kellett, csavarásból állt, a torziós szilárdságukat mérte. Ehhez olyan
mérleget alkotott (Coulomb-féle csavarási mérleg), amely képes volt arra, amit
valóban elvártak tőle, meg tudta mérni, mennyire csavarható meg egy vasrúd, mielőtt
eltörne. Hamar rájött, hogy olyan eszközhöz jutott, amellyel bármilyen erőt
mérhetnek és nagyon alkalmas módon. fgy fejlesztette ki torziós vagy csavarási
mérlegét, amellyel kimutatta - és ez az első fontos dolog -, hogy az elektromos
ponttöltések között ható erők fordítottan arányosak a köztük levő távolság
négyzetével. Később ugyanilyen jellegű törvényt fogalmaztak meg a mágneses
pólusok közt fellépő mágneses erőhatásra is. Másként megfogalmazva, a három természeti erő: a gravitációs, az elektromos és a mágneses erő sztatikus tér esetén kielégítette az olyan alakú törvényeket, mint a Coulomb-törvény. ~A képen azt a berendezést mutatom be, amelyet Coulomb készített. Alapjaiban ez igazi tudományos berendezés. Megvan a felfüggesztés, habár ez nem új (korábban rámutattam, hogy a kínaiak ilyen felfüggesztést alkalmaztak az iránytűknél a VII. században), de a beosztott skála gondolata teljesen új ; a skálát fent, a mérleg tetején helyezték el. Ezen a módon kezdett Coulomb kvantitatív képet kialakítani az elektromosságról. A következő személy, aki megjelent a színen, a kor - mégpedig egy igen nevezetes kor - egyik legjelentékenyebb tudósa: Cavendish volt. Cavendish (aki balszerencséjére" egy Earl - gróf- öccse volt), hatalmas vagyonnal rendelkezett, rendkívül zárkózott ember, és senkivel sem volt hajlandó érintkezni. A szezonban hetenként egyszer Londonba utazott a Royal Society összejöveteleire, ilyenkor zárt kocsiban hajtatott, hogy ne is lássák". Bekísérték a Royal Societybe, ahol elfoglalta a helyét. Sohasem érintkezett senkivel, kivéve körülbelül vagy féltucatnyi embert, de rajtuk kívül máshoz nem szólt. |
|
| Nagyon nehezen publikált, bár szerencsére tudjuk, hogy írt, mert évekkel később Clerk Maxwell megjelentette Cavendish összes kéziratát. Az idő tájt viszont, amikor dolgozott még nem tudták, hogy valójában mivel is foglalkozik. Gondos méréseket végzett, és elsőnek fedezte fe1 az elektrosztatika alaptörvényeit, az anyagok dielektromos tulajdonságait, vagyis mindazt, amit Faradaynek újra fel kellett fedeznie a következő században, hiszen nem tudhatta, hogy Cavendish előtte már megtette e felfedezéseket. Idő hiányában nem sorolhatom fel Cavendish egész munkásságát, de többek között az állati elektromosság iránt is érdeklődött. Várható volt, hogy az elektromos áramütés nyilvánvaló élettani hatásai miatt az állati elektromosságra felfigyelnek. Hamarosan megfigyelték azonban, hogy mindez fordítva "sült el", mint ahogy várták. John Hunter, a nagy orvos és anatómus tanulmányozta e jelenségeket, és ehhez Cavendish egy elektromos hal modelljét készítette el. Úgy vélték, hogy ez olyan állat, amely valamelyik szervével elektromosságot gerjeszt. úgy hát egy halmodellt készített, amelynek a belsejében leideni palackokat helyezett el úgy, hogy áramütést tudtak kiváltani egy halon a vízben is. Az elektromos hal rejtélye külön történet, és még ma sem értjük teljesen világosan elektromos mechanizmusait. A második világháború utánig nem tudták, hogy a halak kommunikálni tudnak egymással elektromos távírójel-féleségek segítségével, és hogy mind vevő-, mind adószerveik vannak ehhez. |
részlet J.D.Bernal: A fizika fejlődése Einsteinig című könyvéből
