Hircsu Péter

Bukott Angyal

Tudom, hol végzem, érzem, hogy miért, azt sosem kérdem
csak kérem az Urat, hogy emlékezzen énrám,
mert sosem voltam egy gyémánt
a szemében, de az életem a kezében volt mindig,
bár én zártam a sort mindig,
mint egy elveszett fekete bárány.
És a szüleimtől én jó nevelést kaptam,
bár tudom, hogy vissza nem sok jót adtam,
mert valahol leragadtam,
egy bukott angyal lettem én,
hiszen a lelkemben van pár lábnyom
egyszer majd látod a nevem a márványon...
Isteneem! remélem meghat majd
és magadhoz veszed a te fiad!
mert én hiszek benned jóban és rosszban,
bár a sorban mindig az utolsó voltam,
a sorsom látom, a vesztem érzem,
és nézem, látom azt hogyan végzem,
mert már régen az lettem, aki most vagyok
megváltoznék, mégis ugyanaz maradok,
mondd: hová lesznek a bukott angyalok?
az olyanok mint én...
megbocsátást nyernek a sok szenvedés végén,
vagy tűzben égnek el majd lenn a pokol mélyén
Ezt nemtudhatom, de a választ várom,
remélem egyszer majd megtalálom,
mert nincsen másom, de a kegyelmet kérem
a bukott angyal vétlen.
Mondtam egy pár imát, de kaptál oly' sok hibát
éntőlem, hát vedd a rosszat belőlem,
mert egy bukott angyal lettem
már mindegy, hogy mit tettem,
de a megbocsátást kérem-
mikor a végzet eljön értem-
én a megbocsátást kérem.....

Köszönöm a verset Péternek.

Vissza