A
ngyallányTétován lépeget
A sötét utcán.
Szívében félelem,
Igen, nagyon fél ő,
Hogy elveszti kedvesét,
A gondolat rémítő,
El nem veszhet ő!
Benéz egy kis boltba,
Sokmindent kínál a kofa,
S ő meglát egy könyvet,
Verscímek benne felsorolva,
Róluk szól mind:
Az angyallányról, s az ördögről.
"Óh, de tetszik!"
S ő megveszi.
Indul is az ördöghöz,
Keze a könyvön.
Benyit a szobába,
Szerelmét ott találja.
Nem is olyan ördög ő,
Látványa is melengető.
Az angyallány szeme arcára tapad,
Az ördög szeme is a lányon ragad.
Némán állnak egymás előtt,
De egyre gondol mindkettő.
Nézik egymást belefeledkezve,
Eljutottak már a mennyekbe.
Az angyallány átadja a könyvet,
S ejt is hozzá néhány könnyet,
A fiú elmosolyodik rögvest,
S máris egy angyalt ölel.
Szorítja, simítja testét,
Régen érezte már melegét.
Szívük szaporán ver,
Nyugodtak már ők,
Hisz' itt a kedves,
Itt a szerelem,
És boldogok ők,
Már minden rendben.
Köszönöm a verset Anninak.