Nagy Annamária

Érzem bőröd illatát

Érzem bőröd illatát,
Elragad az ősi vágy,
Lelkem zavarban vész el,
Úgy érzem, egyedül te érzel.

Összeomlik most a világ,
Menekvés csak karodban vár.
100X megváltjuk a világot,
S én nem érzek rosszat már.

Azt sem tudom, hol vagyok,
Téged látlak egyedül most.
Az öledben ülök - itt ébredek,
S nem bánt már a rengeteg.

Már kint vagyunk a kocsma előtt,
Sötét az ég, pár lámpa ég.
Hideg van, te átölelsz,
Nyakamon érzem leheleted.

Forró a leheleted,
Forró, mint a tested?
A világ nem bánthat már minket
Soha többé, minket soha többé...

Sétálunk, s én belédkarolok,
Minden olyan felfokozott,
Azt hiszem, örökké együtt leszünk,
De eltelik egy hét, s hol leszünk?

Veled álmodom éjjel,
Az este nem telt még el,
Folytatódik reggel,
De egyedül vagyok!

Ébredj, ébredj,
Elmúlt már az este,
És nem jön vissza már,
Ne álmodozz, naiv lány!

Nincs már megnyugvás,
Nincs béke a lelkemben,
Szívem még visszavár,
De te elkerülsz engem.

Nem tudod mit éltem át
Azon a zavaros éjszakán,
Nem érted bonyolult lelkemet,
De ki érti meg, ha én sem?

Látlak újra, nappal van,
Elmúlt már az éjszaka.
Te tudod, de én nem,
Szememmel hiába kereslek.

Lassan én is felfogom,
Mindennek vége már,
Nincs megnyugvás, nincs halál,
Az élet megy tovább...

Köszönöm a verset Anninak.

Vissza