Orpheus
Cím nélkül
1.
Sokszor csak messziről,
Csak titkon tekintek reád.
Bele-bele nyalok a levegőbe
Hátha érzem illatod zamatát
Keresem szemed fényét
Szemem sötétjével
De csak ritkán lelem
2.
Kergetem magam, vissza álmaimba
Várva azt hogy eljössz végre
S a reggel mosolya a te karodban talál
Minden ajtócsapódás egy-egy szívdobbanás
Mikor álmot színlelve várok reád
3.
gyermek teste
felnőtt lelke
beleveszve
embertestbe
eltemetve,s
elmerengve
él.
4.
én a vándor
megint egyedül. . . .
útra készen állok
a kapum előtt
körbevesznek sok emberek,
de észre sem veszik,
hogy megyek. . . .
5.
gyere már végre,
annyira várlak,
egyre csak sóhajtok,
Utánnad!
6.
hiába!
üres szavam fülednek
hiába beszélek, sírok
szemednek,
csak a szám csókolod,
s a tüzet oltod...
(köszönet Orpheusnak a küldött versért)