Orpheus
Tél felé
Már a tücsök sem hegedül
A békák kórusa sem zengi
A nyár üdítő dallamát,
Csak a bagoly huhog bele
Az éj sötétjébe.
Már a levelek ropognak
A talpam alatt, ha
Rálépek az úton, útfélen
S elporladnak a végtelenbe
Észrevételen
Már a fecskék sem kottázzák
A póznák feszes drótján
A nyár dallamát
A rét sem illatos a méhek
Szorgos rajától
Már fekete az ég,
Mert jönnek a varjak
Lekárogni minket ,
Föntről ,le
Feketén.
(köszönet Orpheusnak a küldött versért)