William Shakespeare

XCI szonett

Ennek gőgje a rang, annak az ész,
Sokaknak erős teste, vagy birtoka,
Vagy cifra köntös, korcs divatmű, és
Másoknak agár, sólyom, paripa;
S minden szeszély azt a kéjt hozza, melyben
A lélek legjobban gyönyörködik…
De nem ilyet mér az én mérlegem, nem:
Mindent egyetlen fő-jóvá javít…
Szerelmed jobb nekem, mint ősi vér,
Ruhánál gazdagabb, kincsnél nagyobb,
Sólymoknál és lovaknál többet ér:
Veled mindenkinél büszkébb vagyok:
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
S ezzel a legkoldusabbá tehetsz.

Köszönöm a verset Zsuszinak-nak.

Vissza