Szabó László Dezső
Keserű levél Nyugatra
Potyog a könnyem, drága testvér,
Öklöm is hasztalan dörömböl,
Ki kiált már végre oda:
Szovjet, elég volt az örömből!
De nem, nem, nem, nincsen remény!
Mibe fogóznánk, mi, magyarok?
Pajtás, nektek a csillagos este,
Nekünk csak a rút halál vigyorog.
Újra befognak rabszolga-módra,
Látom, hogy viszik ország virágát,
Hogyan törik le a nyomorultak
Szabadságfánknak minden ágát!
Pajtás, ti csak éljetek örömben,
Mi pedig vérben harcolunk
Árva hazánkért, - és tiértetek,
Mert mi gyáván meg nem halunk!
1956. november 7.
Szabó László Dezső
Köszönöm a verset Lászlónak.