X. Anonimus

A tücsök

Ciripelve küldte esteli vágyát.
Hangját, mint mindig, sokan megcsodálták.
Választ is kapott, egy légyottra hívó zöngést
amelyik mindenközt kirívó.

Ösztönétül hajtva, szántásokon át
kereste a vágyó, ráváró babát.
Mászott a dőre, míg meg nem találta
a hangot, mely őt nászra irritálta.

Rávetette magát, vérvörös szemmel,
enyém leszel végre!- és e szerelemmel
beteljesült sorsa! Már magas c-ket
ciripel, hisz megszerette:- a fűnyíró gépet!

Köszönöm a verset X. Anonimus-nak.

Vissza