X
. AnonimusA
zt szeretnémAzt szeretném megköszönni, mit szavakkal nem lehet,
borzongató sok szép percet, együtt töltött éveket.
Első csókod édes ízét, és a percek minden színét
mint imamalmot, lágy kezeddel pergeted.
Kis szobánknak hamvas mélyén gyakran voltál egymagad,
messzeúton, csillagfényként mindig téged láttalak.
Nem hiába ráncos arcunk, életünkért vívott harcunk,
gyermekeink hálás szóval áldanak.
Huszonöt év, ugye, hogy elment,
akkor még vad szerelemmel,
mára suttogó simogatással,
bocsánatkérés, sok megbocsással!
Köszönöm a verset X. Anonimus-nak.