X
. AnonimusE
pilógusEste van, fáradtan ülök le egy padon.
Ott vagyok, és mégse: elszáll gondolatom.
Öregszem,érzem, hogy elszálltak az évek,
megnőttek a srácok, vége a mesének.
Könnyű pilleszárnyon surrogó sok emlék
megsimogat lágyan, mintha ifjú lennék.
Áldom a sorsomat, nem lehet rá panasz,
nem volt soha őszöm, csak szertelen tavasz.
Szinte még gyerekként vettem el a párom,
őrült bódulatban, de ezt ma se bánom.
Szeretjük egymást, sok apró kis örömmel,
ragaszkodom hozzá, foggal és körömmel.
Öreg már a mozgás, de ifjú a lélek,
hálatelt szívvel az unokákra nézek.
Bennetek él tovább nagyapátok álma,
mit talán kihagyott, csak valóra válna!
Köszönöm a verset X. Anonimus-nak.