X. Anonimus

Számomra

Számomra meghalt a nevetésed.
Számomra meghalt az ölelésed.
Pazarold másra a csókjaidat,
a szél viszi el halk bókjaidat.

Számomra meghalt két szemed fénye,
sosem szerettél, rájöttem végre.
Este az álom szemedre rászáll,
bűntudat ébreszt, nagyot hibáztál!

Magányos órán rámgondolsz végre,
ablakod tárd ki, s nézz le a térre.
Ott állok árván, jó szóra várván!
Belököd ablakod, párnádba zokogod:
- várj rám!

Köszönöm a verset X. Anonimus-nak.

Vissza