X. Anonimus

Zoli barátomnak

Ezüst a fény, és csillan hajadban,
ötven felé ez így szokás.
Elbandukolt az ifjú élet,
nem tudod még a folytatást.

Erősnek érzed még magad, és őrzöl álmokat,
mert a szíved mélyén az ifjúság honol.
Ám az évek minden súlya koppan fáradt válladon,
hosszú útjaidról fájdalmat hozol.

Előre nézz, bízzál magadban,
él még remény, s van parázs.
Lobogva ég, ha őrzöd fényét,
életre kelti sok varázs.

Köszönöm a verset X. Anonimus-nak.

Vissza