Z
ymoticA
negyedik tetemLéptem kettőt, hátranéztem a semmibe.
Láttam, ahogy a föld kifordult a Nap alól.
A horizont véres lett.
Lassan jöttek a tettesek,
A fényes Hadvezér és sok millió katonája.
A csend hirtelen belépett a szobába
és elkiáltotta magát,
mindenki meglepődött.
Csukott szemmel kinéztünk
szobánk sötét falain, s
éreztük, hogy eljött az idő.
A Nap a horizontot összemocskolta.
Majd a szél, majd Ő lemossa ? gondolta.
Vérző sebekkel feljött,
De fényt hozott
ajándékba nekünk.
Csak a Fekete tó, halott partján
ült egy Hal, kezében horgászbot,
mellette 3 ember-tetem
üresen nézett, az egyik
szájából pénz lógott.
A sirályok már rég nem voltak,
az embereknek se volt sok hátra,
de a nap még halványan pislogott.
Köszönöm a verset Zymoticnak.