Zymotic

Folyóparton

Egy sötét folyó partján ülök,
egy hideg, kemény kövön.
A folyó halkan halad,
ahogy súrlódik a parttal.

Egy-két csobbanás hallatszik
néha,
még gondolok is valamire,
néha,
egy könnycsepp az arcomra fagy.

A Hold hűvös tekintete
egyszer-kétszer átszűrődik
a félhomály hűvös árnyán.

Gondolataim gyűlnek egyre,
s nincs kinek kiáltsam őket.
Egy hang megszólal (talán a Folyó):
"gyere én meghallgatlak!"

Gondolkodás nélkül elindulok
a meleg, bársony-hang felé.

Utolsó szavaimban még elköszönnék a
Holdtól, de már nem lehet.
Tudom,
rajta kívűl, majd
senki nem keres..

Köszönöm a verset Zymoticnak.

Vissza