Zymotic

Gondolkodás nélkül

Ceruza a kezemben papírral körülvéve inkább ma nem
megyek haza, hogy ne legyek szelíd és megfontolt székek
ülnek a földön fekszem és látom itt ül mellettem legjobb
barátom, szomorú gondolataim szöknek a körmöm alatt
tiszta a fehér, innék egy kis tejet, ha lenne a boltban,
majd
délután átmegyek a tudatlanságban a szemüvegen keresztül
látszik a szem csillogásában az értelem nélkül mit ér az
ember
ha az érzelmek és kiugranék az ablakon, jó magasról, hogy
visszapattanjak magasra többször is nyaltam fagyit nyáron
hideg volt a nap sütött, de anya nem, nincs rá elég
pénzünk,
de jövő héten kimegyünk a rétre és megnézzük hogyan
repülnek a madarak a képen a falon lógó szög egy lány arca
keret nélkül a fejemben és máshol is jártam már, de nem
tudom elkergetni, pedig jó lenne ha nyár lenne és
sírhatnék,
mert az jó és segít a lámpa színe, hogy biztonsággal
átkelhessünk a temetőbe hazamegyek mégis egy kicsit mégis
valaki vár, de nem úgy, mint az a lány most már nem fonja
haját a kutyák még mindig odaszarnak a járdára, s nincs aki
feltakarítsa a nap lemegy, a lámpát felkapcsolom, holnap
feljön, életem kioltom.

Köszönöm a verset Zymoticnak.

Vissza